Angyal Szása egyetlen macskájával költözött a Magdolna negyedbe, bútorzatát elajándékozta, bezsákolt könyv- és ruhakupacait ott helyben gondolta selejtezni. A költözésben barátok segítették, tevőlegesen és tanácsokkal.
’Ki ne nyisd az ajtót!’ ’Be ne engedj senkit a lakásba!’ ’Ne adj kölcsön!’ ’Pénzt semmiképp!’ ’Cigarettát se, mert rádkapnak!’ ’Liszt, cukor, olaj, krumpli, hagyma és kávé neked sincs!’ ’Mindig tartsd zárva a rácsot!’
Lassanként kipillantgatott az előítéletek rácsai közül – és a különbség első látásra esztétikai. A park kisebb és kopottas, a házak öregebbek, a piacon friss helyett időtlen kínálat, a szélben erősebbek a szagok, a hangokban erősebbek az érzések.
*****
Milyen érdekes, a rokonaim a harmadikon pont azok lettek, akik kilencen élnek egy szobakonyhában. 18 rokon, akik tudomásul veszik, hogy én meg egyedül, egy ugyanakkora lakásban. Milyen érdekes, hogy Veronék teljes népes családja Horváth, és Reniék is Horváthok. Angyal Szása most fedezte fel őket szociológiailag és pszicho-históriailag. Van egy ilyen csoportja a cigányoknak, a horvátcigányok, ajánlja a romológusok és ciganológusok tisztelt figyelmébe.
*****
„A picinek kell..!” – nézett rám szemrehányóan Gábor, a szembeszomszéd legnagyobb fia. Egy nővére és öt öccse van, 8 éves, és az epresjoghurtra mutatott a bevásárlószatyromban.
A harmadikra caplatunk épp, mert ott lakunk – én egyedül, ők pedig heten.
Nekem is kell, mondom, meg akarom enni, és szégyenkezem a szatyromban kutató tekintet előtt. „De a picinek kell!” – felel Gábor szigorúan és feddőn. Áttettem a szatyrot a másik kezembe. És akkor végre megértettem.
Gábor a szembeszomszéd legnagyobb fia. Egy nővére és négy öccse van. 8 éves. Váltja a tejfogait, hiányoznak az első metszők. Csupaizom, érzem feszült figyelmét.
Most ellenőrzi rajtam ezt a törvényt, amelyet a családban tanult az anyjától és az apjától.
A pici parancsolómódban van – ez anyai törvény. A pici a legfontosabb, leggyengébb, a legkisebb, a legtávolabbi jövő. Anya akkor boldog, ha a pici jól van. Gábor a testvéreivel együtt hisz ebben a törvényben, és mindennap többször betartja,én pedig meg akartam szegni. Megértem, mekkora csalódás ez neki.
Pedig ez a törvény jó - a gyerekek szükségleteit nem tudom többé figyelmen kívül hagyni.
*****
Megszületett, itthon van a pici Ramóna, és átmentem üdvözölni őt. Elő volt készítve a látogatás, ebben Renike diplomáciai tapasztalata segített. Jöjjön be, mondta Reni anya, amint kopogtam a megfoltozott ajtón.
A belépés fura sokk: szinte üres a kis lakás, aztán csillogó szempárok tűnnek fel, kisgyerekek mosolyognak fel a szokatlan látogatókra, egyik a másik után, számolgatom, eltévesztem, aranyosak. Egy franciaágy, egy polcos szekrény, egy tévé, egy kiságy, limlom sehol, se játék, se tányérkák, se bögrécskék, se nasik, se asztal, se semmi, csak így lehet rendet tartani ezen a helyen. Ramóna pici, a kiságyban hever, fáradt a nagy utazástól. Renike felkapja, ügyesen a kezembe adja a kisbabát, könnyebb, mint a macskám, pici kezén még magzatmáz, szeme résnyire nyílik, olyan a színe, mint a távoli hegyeké.
Születési segély, mondom Reninek, borítékban adom, ünnep a születés. 5000.
*****
A pénz kevés volt, már aznapra is, nem lep meg. Magam is járok a boltba. Renike 3 hátizsákot mutat, az ajtókilincsen lógnak kimosva, kezdődik az iskola. Új tolltartók, ceruzák, füzetek, el kell menni a könyvekért, és még nem tudják, Sanyika hová fog járni elsőbe, Gabi megy-e másodikba. Csak Renike biztos, ötödikes lesz, kitűnő tanuló, azt mondja, és a legkisebb az osztályban. Senki nem gondolja az iskolában, hogy testvérek a hiperaktív és dacos Gáborkával.
Hogyan fognak eljárni az iskolába, kérdem, ezt el is várja, készülnek. Majd Gábor viszi őket, Reni meggyőzően felel, és el is hiszem. Ha nem ér rá, szóljatok, mondom, elviszem őket szívesen. Persze, mi mind jófejek és szabálykövetők vagyunk, minden rendben van és hurrá..
Nehéz lehet naponta iskolába menni, korán kelni, öltözködni kilencfős szobakonyhában, de sikerül, látom őket fél nyolckor elsorjázni a tükörajtóm előtt. A fiúk csinosak, Gabika arcán kis riadalom, Sanyika megilletődött, most kilép a családból, Renike új ruhát kapott és örömmel indul.
Néhányszor így történik, aztán szünet, vagy később keltem, nem vagyok kém, csak együtt élünk a harmadikon. De a délelőttök csöndesek, mintha az egész család elment volna, 3 iskolába, 2 óvodába, apa dolgozni, anya a két kicsivel vásárol vagy intézkedik, ahogy kell.
Anya fél, gyámjuk van a gyerekeknek, nagyon kell vigyázni, nehogy panasz legyen rájuk a házban, hogy hangosak, vagy nem megy iskolába, vagy koszosak. A gyerekek tiszták, alig hallom a hangjukat, csak Gabit és Renikét látom közülük, és ők se gangoznak.
Szépek, huncut a mosolyuk, tiszta az arcuk és lassan gyarapodnak. Ramóna egy hónaposan három kiló húsz, Atilla és Erik dundi kisbabák, Lajoska és Sanyika nagyfiúk, Gabi és Renike családfenntartók is, mint apa meg anya, már majdnem felnőttek, csak jobbak még. Tudnak szeretni, anyát, apát, a kicsiket, még engem is.
Hét gyerek, egy óvoda, két óvó néni, egy dadus, étkeztetés, séta, játék, szoktatás a jóra, naponta sokszor, állandóan.
Renike jön és mindig anyára hivatkozik, anya üzeni, anyu azt kérdezi, még egy kicsi nincs-e. Van, egy kicsi legtöbbször van, ma kakaó lenne jó, van egy kis neszkakaód? Kérdezi Renike. Pont van, elég finom, megtöltök a zacskóból egy poharat, palacsinta lesz, néz rám helyeslőn Renike.
Örülök, a palacsinta jó, végre jót eszik a hét gyerek, nyugalom van és adni jó. Csak rágyújtanék, miközben elégedett vagyok az adakozástól és dolgozom. Pont nincs cigarettám, de ma derűs a nap, gondolok egyet, átmegyek. Reni, van egy cigarettád? Kopogás helyett kérdezem a gangon, tessék bejönni. Renike nyit ajtót, átlépek a szobát elzáró bútorlapon, felragyognak a kisbabák. Semmi sem készül, a konyha üres, a gyerekek arcán csokis mosoly, a pohár kiürült, játszanak vele…
*****
Karácsonykor átjön Renike és Gáborka, netre vágynak és megkapják. Családias este az angyalkonyhában, van süti meg szaloncukor is, de nem kérnek. Nagyon jó gyerekek. Keringenek a laptop körül, a Csillag Születiket akarják újra meg újra, Renike Horváth Atillának drukkol, névrokonok. Feltapadnak a monitorra, bemozdulnak a zenére és dünnyögik a dalokat. Ablak a világra, a szemük csillog, vitorláznak a virtualitásban. Karácsony, Csillagszületik.
*****
„A Magdolna utca háromemeletes bérházai közül talán az utolsó sarkon álló a legnyomorultabb, semmi köze a Magdolna utcához, ez igazából a Lujza utca. Szemben a borozóval, az árnyékos oldalon.”
„A házban 37 lakás van, a bejárati ajtók szorosan egymás mellett sorakoznak az udvart U alakban közrefogó függőfolyosókon. A harmadikon külön-külön az ajtókon van rács. A lépcsőháztól jobbra nyíló kis gangszárny szélén egy cigány család lakik, a vécészorosból hazatérő középkorú asszonynak némi nehézségbe telik összeszámolni, hányan is laknak a lakásban…” Írja Tábori Zoltán a Magyarország felfedezése során bejárt Magdolna negyedből. 290 házban 12ezer ember él itt, közülük sokan láthatatlan kis családfenntartók, anyák, gyerekek.
*****
A horvátcigányok egy lelki csoport kollektív érzéseinkben. A horvátcigányoknak bűntudatuk van, amiért cigányok. Szenvednek tőle nap mint nap, törekednek a jóra, kevésbé cigánynak és jobban horvátnak lenni. Minden nap többször győznek és elbuknak ebben.
Büntetik magukat a cigányságukért, szenvedélyekkel és indulatokkal büntetik a testüket, mert látszik. Mert úgy érzik, azt akarják tőlük, hogy ne legyenek.
A horvátcigányok inkább nők, agressziójukat maguk ellen fordítják, de befogadásban élnek, eltűrik és segítik egymást sokan, mert tudják, milyen kirekesztésben élni.
Egy éve, 2009 április 13-án született meg az angyalkonyha terve a gettó szivében, szociológus, pszichológus, író és szocmunkás nővérek bábáskodtak körülötte, és arra született, hogy felmérje a szegény és/vagy cigány nők és gyerekek állapotait a gettóban, ezt dokumentálja és kreatív megoldásokat keressen. A terepgyakorlat ICA blogon jelentkezett a beszámolóival, a folyamatot figyelemmel kísérték, erkölcsi támogatást és szupervíziót biztosítottak hozzá a nővérek.
Néha pillanatokra a kisnyugdíjas Magdolna negyed a jövő fényében fürdik: a hajléktalan szálló melletti egyetemen szocmunkásnak tanuló multikulti fiatalság találkozik a célcsoporttal, mélyszegény szubeurópai fiatalokkal, és a bontásra ítélt házak között felépült a legnagyobb magyar könyvkiadók diszkontja és szerkesztősége. Szabadság van, itt magyarok az arabok, a feketék, a kínaiak, a cigányok, és békésen lüktet egy fiatal metropolisz szubkulturális szövevénye.
*****
A Magdolna negyed sorozat részei:
Magdolna negyed 1.
Magdolna negyed 2.
Magdolna negyed 3.
Magdolna negyed 4.
Magdolna negyed 5.
Magdolna negyed 6.
Magdolna negyed 7.
Magdolna negyed 8.
Magdolna negyed 9.
Magdolna negyed 10.
Magdolna negyed 11.
Magdolna negyed 11.
Magdolna negyed 14.
Magdolna negyed 15.
Magdolna negyed 16.
Magdolna negyed 17.
Magdolna negyed 19.
FŐÁLLÁSÚ ANGYALNAK JELENTKEZEM. Projektem az ANGYALKONYHA: a VIII. kerület Magdolna negyedében angyalkonyha létesítését tervezem, mely az itt lakóknak nyújt közvetlen segítséget.
2009. április - indul a Magdolna projekt a Magdolna negyedben és a résztvevők mint egy összeesküvésben, féllegálisan találkoznak. A titkos találkozó színhelye veszélyes környék, kis borzongással gondol rá a magyar, nyócker, gettó, kurvák, bűnözők, cigányok, sötétség. Napsütés, áprilisi enyhület, dél, a kis utca napfürdőzik és a járókelők ráérősek, a fénybe fordítják az arcukat, beszélgetnek, álldogálnak.
Ferge Zsuzsa filozófus, szociológus, díszdoktor és akadémikus. Szegénység- és civilizációkutató. Ezek a jóslatai:
Az angyalkonyha a Centrifuga leánya, működni kezd számos utcában. Egy lakás, konyha, tűzhely, mosógép, alapanyagok, világháló, telefon, közösségi házirend. Összehangolt csapatmunka rendben tartani. Az angyalkonyha közös szocmunkásnak és célcsoportnak, a társadalmi interakciók biztonságos női tere.
